Könyv

Remek könyvet olvastam a napokban el/ki, kinek hogy tetszik jobban. Shan Sa: A gójátékos (Ulpius-ház kiadásában). Nem nagyon akadtak még a kezembe könyvek, amiknek témája a távol-kelet lett volna. Itt volt az ideje ennek. Számomra nagyon érdekes perspektívából közelíti meg az egész történetet. Párhuzamosan, fejezetekre bontva halad két szálon az út. Sőt...két út is van. Fantasztikusan jó a könyv, a kidolgozás, az írásmód, a történet, minden.

Néhány rész, ami különösen megfogott:
"Életünk egy ponton találkozott. És oda nincs visszaút."

"Egy párnába temetem az arcomat.
- Honnan tudom, hogy szerelmes vagyok? Mit érzek?
- Először is elfeledkezel az egész világról. A családod, a barátaid láthatatlanokká válnak. Éjjel-nappal csak egy férfira gondolsz. Ha látod őt, fénnyel telik meg a szemed. Ha nem látod, a képe marja a szívedet. Minden pillanatban az jár az eszedben, hogy hol van, mit csinál. Kitalálsz neki egy életet, az ő szemével látsz, az ő fülével hallasz...
Holdgyöngy belekortyolt a teájába,és folytatja:
- Ez az első korszak, amikor még nem tudsz semmit a másik érzelmeiről, sem ő a tieidről, ez a legszívszorítóbb. Aztán megnyílik a szívetek egymás előtt, egy pillanat alatt esztelen boldogság tölt el benneteket.
Nővéren félreteszi a munkáját, és tekintete elréved.
- Aztán a szép időre jön a vihar. A szerelmeseket egyik percről a másikra elnyeli a sötétség. Vakon tapogatóznak, kapaszkodnak. És megöregszenek. Meg fogod látni, kishúgom. Ha majd szeretsz és szeretnek, rádöbbensz, micsoda szenvedés izzó rostélyon élni. Többé semmiben sem leszel biztos."

"A gójátékban egyedül az esztétikai tökély vezethet el a győzelemhez."