2009. december 29., kedd
Nem Értem
Folyamatosan csalódnom kell a körülöttem élő emberekben. Azt mutatják, hogy a barátok, de egy barát nem így viselkedik! De lehet, hogy nem is velük, hanem bennem van a hiba? Én csak azt nem értem, hogy mi van most. No nem baj, én tudok alkalmazkodni, olyan leszek mint ők. De ha baj van, én megszűnök létezni. Nem vagyok én segélyszolgálat, hogy mindig mindenkinek a segítségére legyek. És velem mi lesz? Nekem ki fog segíteni? Senki! Hát akkor meg? Mindenki oldja meg saját maga a baját, gondját, engem pedig felejtsen el. Innentől kezdve lesz.rom!
2009. december 28., hétfő
2009. december 27., vasárnap
Minden, Ami Bennem Van Most
Először is a nagy dilemma! Közeleg a Szilveszter, de gondolom ezzel senkinek nem mondtam újat:D Eddig úgy fest Pesten leszek a kérdés már csak az hogy kivel? Hűen az elmúlt évekhez a barátaimmal, vagy kivételt téve kettesben a barátommal...micsoda gondjaim vannak.
Vége a Karácsonynak és boldogan jelentem, klassz volt idén is. Együtt volt a család, ami nálunk nagyon ritka! Sokat nevetett, filmeztünk, feldíszítettük a fát (ami csodaszép lett), beszélgettünk és csak úgy együtt voltunk. Ha máskor nem is, ilyenkor mindenki itthon van, én ezért szeretem ezt a pár napot. A nagy készülődésben felfedeztem egy pár új dolgot önmagamban. Keveset nevetek! Talán mert nincs minek örülnöm? Ez mondjuk hülyeség, mert az élet apró örömei... Ezen változtatnom kell. Egy másik, ettől kicsit pozitívabb felfedezés az, hogy szeretek főzni. Persze a nyers húshoz még mindig nem nyúlok olyan átlátsz kesztyű nélkül, aminek most nem jut eszembe a neve és amúgy hamar szakad, nem egészséges és bepállik az ember keze benne:D,de már legalább az orromat nem fogom be, miközben harcolok a hússal:D Ezt a viadalt nem úgy kell elképzelni ám, mint a távol keleti filmekben,mikor feldobják a cuccot és hadonászik a fickó a késsel a levegőben kettőt-hármat és máris a tányéron a szusi díszítéssel együtt persze! Nem-nem. Ez egészen másképp zajlik a mi konyhánkban, de az igyekezet nálam is megvan azért, még ha nem is megy olyan jól mint a sárgáknak. Azért jó úton haladok így is, nem igaz? (tekintsük ezt költői kérdésnek inkább:P) Minden kezdet nehéz. Viszont az általam készített aszalt-gyümölccsel és sajttal töltött pipicici hamar el is fogyott (remélem nem azért nem a kutya kapott belőle többet). Ezenkívül megtanultam még kötni is valamelyik nap. Sőt, már el is készült egy sál, amolyan zsuzs módra. Itt-ott lyukas, néhol összecseréltem a dolgokat, egy sima egy fordított egy sima egy fordított...ki tudja ezt követni órákon keresztül?! Lett amilyen lett, nekem tetszik, persze hordani nem fogom. Majd odaajándékozom valamelyik családtagomnak és ha megtudom, hogy ő nem viseli, akkor aztán lesz ott csipi-puhi.xD Bár valószínűnek tartom, hogy tesóm nem annyira értékelné a színe végett (pink), de sorry nem volt itthon más színű fonal.
Hasznosan telik tehát a szünet csak tanulni ne kellene. De sajnos (vagy inkább szerencsére?) muszáj. Jobb is így, hiszen azt tapasztalom, hogy elég elviselhetetlen vagyok pár napja. Nem értem mi lett velem. Mindenkivel csak veszekszem és kötözködöm. Biztosan a front, amire azért ilyen korban már elég érzékeny az ember. De lehet, hogy az alváshiány okozza mindezt. Nem alszom túl jól mostanság. Mindenféle fura alakokkal álmodom. Valós eseményeket élek át újra, csak az emberek olyan nem normálisak (de talán alapból sem azok). Mindenféle különös mesefigurákká alakulnak át. Gyanítom, hogy ez az új kedvenc játékomnak is köszönhető, hiszen abban egy kard segítségével (ami a 3.pályánál átváltozik lézerkarddá ha elég jó vagyok) a zombik ellen harcolok. Állati jó! Lehet ettől váltam kicsit különössé...:D
Még annyi mindent szeretnék írni most, de megint az lesz mint tegnap, hogy lefejelem a kis Susukámat(a laptopom) mert arra nincs erőm, hogy lerakjam,olyan fáradt vagyok.xD
folyt.köv. Lehet azért van ennyi mesélni valóm, mert nincs kivel megosztanom ezen csodálatos élményeimet. Egyre kevesebben vesznek körül engem, ami az én hibám, mert mindenkit jól elüldözök akaratlanul is. Vagy csak, mert egyik nap azt mondom menjen a fenébe, viszont ezt másnap megbánom, de mivel makacs vagyok nem mondom azt h "bocs ne haragudj" vagy épp mondom, csak már késő bánat. Nah ezt van, ezt úgy is érti az illető, akire gondoltam. Talán!:P
Vége a Karácsonynak és boldogan jelentem, klassz volt idén is. Együtt volt a család, ami nálunk nagyon ritka! Sokat nevetett, filmeztünk, feldíszítettük a fát (ami csodaszép lett), beszélgettünk és csak úgy együtt voltunk. Ha máskor nem is, ilyenkor mindenki itthon van, én ezért szeretem ezt a pár napot. A nagy készülődésben felfedeztem egy pár új dolgot önmagamban. Keveset nevetek! Talán mert nincs minek örülnöm? Ez mondjuk hülyeség, mert az élet apró örömei... Ezen változtatnom kell. Egy másik, ettől kicsit pozitívabb felfedezés az, hogy szeretek főzni. Persze a nyers húshoz még mindig nem nyúlok olyan átlátsz kesztyű nélkül, aminek most nem jut eszembe a neve és amúgy hamar szakad, nem egészséges és bepállik az ember keze benne:D,de már legalább az orromat nem fogom be, miközben harcolok a hússal:D Ezt a viadalt nem úgy kell elképzelni ám, mint a távol keleti filmekben,mikor feldobják a cuccot és hadonászik a fickó a késsel a levegőben kettőt-hármat és máris a tányéron a szusi díszítéssel együtt persze! Nem-nem. Ez egészen másképp zajlik a mi konyhánkban, de az igyekezet nálam is megvan azért, még ha nem is megy olyan jól mint a sárgáknak. Azért jó úton haladok így is, nem igaz? (tekintsük ezt költői kérdésnek inkább:P) Minden kezdet nehéz. Viszont az általam készített aszalt-gyümölccsel és sajttal töltött pipicici hamar el is fogyott (remélem nem azért nem a kutya kapott belőle többet). Ezenkívül megtanultam még kötni is valamelyik nap. Sőt, már el is készült egy sál, amolyan zsuzs módra. Itt-ott lyukas, néhol összecseréltem a dolgokat, egy sima egy fordított egy sima egy fordított...ki tudja ezt követni órákon keresztül?! Lett amilyen lett, nekem tetszik, persze hordani nem fogom. Majd odaajándékozom valamelyik családtagomnak és ha megtudom, hogy ő nem viseli, akkor aztán lesz ott csipi-puhi.xD Bár valószínűnek tartom, hogy tesóm nem annyira értékelné a színe végett (pink), de sorry nem volt itthon más színű fonal.
Hasznosan telik tehát a szünet csak tanulni ne kellene. De sajnos (vagy inkább szerencsére?) muszáj. Jobb is így, hiszen azt tapasztalom, hogy elég elviselhetetlen vagyok pár napja. Nem értem mi lett velem. Mindenkivel csak veszekszem és kötözködöm. Biztosan a front, amire azért ilyen korban már elég érzékeny az ember. De lehet, hogy az alváshiány okozza mindezt. Nem alszom túl jól mostanság. Mindenféle fura alakokkal álmodom. Valós eseményeket élek át újra, csak az emberek olyan nem normálisak (de talán alapból sem azok). Mindenféle különös mesefigurákká alakulnak át. Gyanítom, hogy ez az új kedvenc játékomnak is köszönhető, hiszen abban egy kard segítségével (ami a 3.pályánál átváltozik lézerkarddá ha elég jó vagyok) a zombik ellen harcolok. Állati jó! Lehet ettől váltam kicsit különössé...:D
Még annyi mindent szeretnék írni most, de megint az lesz mint tegnap, hogy lefejelem a kis Susukámat(a laptopom) mert arra nincs erőm, hogy lerakjam,olyan fáradt vagyok.xD
folyt.köv. Lehet azért van ennyi mesélni valóm, mert nincs kivel megosztanom ezen csodálatos élményeimet. Egyre kevesebben vesznek körül engem, ami az én hibám, mert mindenkit jól elüldözök akaratlanul is. Vagy csak, mert egyik nap azt mondom menjen a fenébe, viszont ezt másnap megbánom, de mivel makacs vagyok nem mondom azt h "bocs ne haragudj" vagy épp mondom, csak már késő bánat. Nah ezt van, ezt úgy is érti az illető, akire gondoltam. Talán!:P
2009. december 25., péntek
2009. december 24., csütörtök
I Love MÁV (L)
Vonattal jöttem haza! Persze nem egyedül, de akkor is...Bár egy kicsit hosszú volt az út, ugyanis 16:32kor indultunk a Keletiből, vagyis indultunk volna, de ugyebár késett a vonat. Először még 15 majd 20, később 30, 40, 50 percet de elindultunk még 6előtt, az tuti. Persze minket nem kell félteni addig is elütöttük az időt, galambokat kergettünk/üldöztünk és megvitattuk az élet nagy gondjait. Miskolcon sajnos át kellett szállnunk, mert nincs közvetlen IC felénk. A vonat természetesen nem várta be a miénket, így azt lekéstük. Gyorsan beváltottuk a helyjegy árát és kerestünk egy "kulturált" szórakozóhelyet, magyarul egy kocsmát, ahol levásárolhattuk az összeget. Visszatérve az állomásra már meg sem lepődtünk, hogy a vonat ismét 20 percet késik. Letelepedtünk tehát a földre, mivel hát pad az nincs és "kedves" szavakkal illettük a MÁVot. Mindenki megbámult minket, vajon miért??? A legviccesebb rész azonban az volt, mikor (eredetileg 20:37kor indult volna a vonat, de 20 percet késett)kimentünk 20:57kor induló vonatunkhoz és a hangosban közölték, hogy a vonat elment. Nem voltunk ám mérgesek... Összetalálkoztunk Gyurival, volt évfolyamtársunkkal, aki szintén hasonló helyzetben volt, mint mi. Vártunk egy órát, de végül eljutottunk Szerencsig, ahol volt csatlakozásunk és végül 23:05re hazaértünk!
Jó társaságban gyorsan megy az idő, így fel sem tűnt, hogy már annyira késő van.
Jó társaságban gyorsan megy az idő, így fel sem tűnt, hogy már annyira késő van.
2009. december 17., csütörtök
(Y)
http://www.youtube.com/watch?v=g7OpYg8WYII&feature=related
lájkolom ezt a számot nagyon;) szombat? yes!
lájkolom ezt a számot nagyon;) szombat? yes!
:@
Nagyon mérges vagyok! A seggfej tanár beteg és emiatt elmarad a holnapi vizsga!!! Persze jött a duma, hogy ő milyen nagylelkű, mert így kapunk még időt tanulni. És ha nekem nem kell több idő? Ha én felkészültem már eléggé? Most marad ez is januárra...:@
2009. december 16., szerda
2009. december 13., vasárnap
December, VizsgaidőSUCK
Elég fincsi lesz az elkövetkezendő pár nap! Némi kis ízelítő:
december 16. 9:30
december 16. 10:00
december 17. 11:00
december 18. 16:00
december 21. 14:00
december 22. 16:00
Ez még mind semmi, januárban legjobb esetben is "csak" 8 vizsgám lesz még.
december 16. 9:30
december 16. 10:00
december 17. 11:00
december 18. 16:00
december 21. 14:00
december 22. 16:00
Ez még mind semmi, januárban legjobb esetben is "csak" 8 vizsgám lesz még.
2009. december 12., szombat
2009. december 11., péntek
(L)
Don't ever leave the one you love for the one you like! Because the one you like will leave you for the one they love..
Poi la carenza più insopportabile di qualcuno uno, quando si è seduto accanto a te e tu sai che lui non potrà mai essere tuo.
Ho imparato, che attendere l'uno più pesante, e vorrei farci l'abitudine, di conoscere per il fatto che tu sei con me se non sei accanto a me.
Poi la carenza più insopportabile di qualcuno uno, quando si è seduto accanto a te e tu sai che lui non potrà mai essere tuo.
Ho imparato, che attendere l'uno più pesante, e vorrei farci l'abitudine, di conoscere per il fatto che tu sei con me se non sei accanto a me.
2009. december 9., szerda
Minden
Annyi sok minden történik velem mostanában. Csak kapkodom a fejem össze-vissza és igazából fel sem fogom mi van.
Az a bizonyos szerda, amitől annyira rettegtem...hát sikerült:) Gyorsan be is írattam a jegyet, még mielőtt a tanci meggondolta volna magát. A sulival tehát most minden oké, kezdődhet a vizsgaidőszak.
Sőt...annyira jól sikerült az egyik beadandóm, hogy referenciamunkaként vihetem magammal állásinterjúra ha oda kerül a sor. Persze mindezek mögött nagyon sok munka volt, eléggé kimerültem, így tegnap hazajöttem. Kicsit megbántam, olyan vegyes érzések vannak bennem. Hazajöttem, jó itthon vagyok minden oké, de már alig várom azt a pillanatot, amikor ismét mehetek vissza. Nem tudom miért, hiszen az elkövetkezendő másfél hét maga lesz a pokol. Bár, ha minden jól jön össze, még jól is elsülhet a dolog:P
És persze a legfontosabb! Járt nálunk is a Mikulás bácsi. Természetesen idén is csak én kaptam virgácsot a családban...milyen meglepő. DE voltak ám még meglepetések is...kaptam sok-sok-sok teát, mindenfélét, tehát, ha valaki szeretne teázni én szívesen vendégül látom.;)
Utálom a hétfőket, de ez a mostani kivételt képez ez alól teljesen. Csuda jó nap volt ám! Megvan az új kedvenc könyvesboltom, hatalmas, óriási és gyönyörű hely.(Alexandra Könyvesház a Párizsi Nagyáruházban.)
Egyéb dolgok terén lapoztam és egyelőre nagyon tetszik az új fejezet.(Y) Úgy döntöttem nagytakarítást végzek. A szekrényemben, a fiókomban és a táskámban már sikerült, most magam körül próbálok rendet tenni. Ennek következtében lesznek, akikkel megszakítom majd a kapcsolatot, de hát nem tarthat minden örökké és ami nem megy, azt nem kell erőltetni...
Az a bizonyos szerda, amitől annyira rettegtem...hát sikerült:) Gyorsan be is írattam a jegyet, még mielőtt a tanci meggondolta volna magát. A sulival tehát most minden oké, kezdődhet a vizsgaidőszak.
Sőt...annyira jól sikerült az egyik beadandóm, hogy referenciamunkaként vihetem magammal állásinterjúra ha oda kerül a sor. Persze mindezek mögött nagyon sok munka volt, eléggé kimerültem, így tegnap hazajöttem. Kicsit megbántam, olyan vegyes érzések vannak bennem. Hazajöttem, jó itthon vagyok minden oké, de már alig várom azt a pillanatot, amikor ismét mehetek vissza. Nem tudom miért, hiszen az elkövetkezendő másfél hét maga lesz a pokol. Bár, ha minden jól jön össze, még jól is elsülhet a dolog:P
És persze a legfontosabb! Járt nálunk is a Mikulás bácsi. Természetesen idén is csak én kaptam virgácsot a családban...milyen meglepő. DE voltak ám még meglepetések is...kaptam sok-sok-sok teát, mindenfélét, tehát, ha valaki szeretne teázni én szívesen vendégül látom.;)
Utálom a hétfőket, de ez a mostani kivételt képez ez alól teljesen. Csuda jó nap volt ám! Megvan az új kedvenc könyvesboltom, hatalmas, óriási és gyönyörű hely.(Alexandra Könyvesház a Párizsi Nagyáruházban.)
Egyéb dolgok terén lapoztam és egyelőre nagyon tetszik az új fejezet.(Y) Úgy döntöttem nagytakarítást végzek. A szekrényemben, a fiókomban és a táskámban már sikerült, most magam körül próbálok rendet tenni. Ennek következtében lesznek, akikkel megszakítom majd a kapcsolatot, de hát nem tarthat minden örökké és ami nem megy, azt nem kell erőltetni...
2009. december 7., hétfő
2009. december 6., vasárnap
2009. december 5., szombat
2009. december 2., szerda
2009. december 1., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
