Minden, Ami Bennem Van Most

Először is a nagy dilemma! Közeleg a Szilveszter, de gondolom ezzel senkinek nem mondtam újat:D Eddig úgy fest Pesten leszek a kérdés már csak az hogy kivel? Hűen az elmúlt évekhez a barátaimmal, vagy kivételt téve kettesben a barátommal...micsoda gondjaim vannak.
Vége a Karácsonynak és boldogan jelentem, klassz volt idén is. Együtt volt a család, ami nálunk nagyon ritka! Sokat nevetett, filmeztünk, feldíszítettük a fát (ami csodaszép lett), beszélgettünk és csak úgy együtt voltunk. Ha máskor nem is, ilyenkor mindenki itthon van, én ezért szeretem ezt a pár napot. A nagy készülődésben felfedeztem egy pár új dolgot önmagamban. Keveset nevetek! Talán mert nincs minek örülnöm? Ez mondjuk hülyeség, mert az élet apró örömei... Ezen változtatnom kell. Egy másik, ettől kicsit pozitívabb felfedezés az, hogy szeretek főzni. Persze a nyers húshoz még mindig nem nyúlok olyan átlátsz kesztyű nélkül, aminek most nem jut eszembe a neve és amúgy hamar szakad, nem egészséges és bepállik az ember keze benne:D,de már legalább az orromat nem fogom be, miközben harcolok a hússal:D Ezt a viadalt nem úgy kell elképzelni ám, mint a távol keleti filmekben,mikor feldobják a cuccot és hadonászik a fickó a késsel a levegőben kettőt-hármat és máris a tányéron a szusi díszítéssel együtt persze! Nem-nem. Ez egészen másképp zajlik a mi konyhánkban, de az igyekezet nálam is megvan azért, még ha nem is megy olyan jól mint a sárgáknak. Azért jó úton haladok így is, nem igaz? (tekintsük ezt költői kérdésnek inkább:P) Minden kezdet nehéz. Viszont az általam készített aszalt-gyümölccsel és sajttal töltött pipicici hamar el is fogyott (remélem nem azért nem a kutya kapott belőle többet). Ezenkívül megtanultam még kötni is valamelyik nap. Sőt, már el is készült egy sál, amolyan zsuzs módra. Itt-ott lyukas, néhol összecseréltem a dolgokat, egy sima egy fordított egy sima egy fordított...ki tudja ezt követni órákon keresztül?! Lett amilyen lett, nekem tetszik, persze hordani nem fogom. Majd odaajándékozom valamelyik családtagomnak és ha megtudom, hogy ő nem viseli, akkor aztán lesz ott csipi-puhi.xD Bár valószínűnek tartom, hogy tesóm nem annyira értékelné a színe végett (pink), de sorry nem volt itthon más színű fonal.
Hasznosan telik tehát a szünet csak tanulni ne kellene. De sajnos (vagy inkább szerencsére?) muszáj. Jobb is így, hiszen azt tapasztalom, hogy elég elviselhetetlen vagyok pár napja. Nem értem mi lett velem. Mindenkivel csak veszekszem és kötözködöm. Biztosan a front, amire azért ilyen korban már elég érzékeny az ember. De lehet, hogy az alváshiány okozza mindezt. Nem alszom túl jól mostanság. Mindenféle fura alakokkal álmodom. Valós eseményeket élek át újra, csak az emberek olyan nem normálisak (de talán alapból sem azok). Mindenféle különös mesefigurákká alakulnak át. Gyanítom, hogy ez az új kedvenc játékomnak is köszönhető, hiszen abban egy kard segítségével (ami a 3.pályánál átváltozik lézerkarddá ha elég jó vagyok) a zombik ellen harcolok. Állati jó! Lehet ettől váltam kicsit különössé...:D
Még annyi mindent szeretnék írni most, de megint az lesz mint tegnap, hogy lefejelem a kis Susukámat(a laptopom) mert arra nincs erőm, hogy lerakjam,olyan fáradt vagyok.xD

folyt.köv. Lehet azért van ennyi mesélni valóm, mert nincs kivel megosztanom ezen csodálatos élményeimet. Egyre kevesebben vesznek körül engem, ami az én hibám, mert mindenkit jól elüldözök akaratlanul is. Vagy csak, mert egyik nap azt mondom menjen a fenébe, viszont ezt másnap megbánom, de mivel makacs vagyok nem mondom azt h "bocs ne haragudj" vagy épp mondom, csak már késő bánat. Nah ezt van, ezt úgy is érti az illető, akire gondoltam. Talán!:P